Mivel szerettem volna egy szép, új bögyféket, úgy gondoltam itt az ideje az első csajos bevásárlótúrának. Ez a húzódó orvosi ügy viszont elég sok időt elrabolt, inkább csak célirányos vásárlás volt, és kimentünk egy közeli parkba, ami hatalmas élmény volt Cindynek.
Ez a fejetlenség meg sem lep. Amikor tetanuszt kaptam, azt mondták, elég bemutatni az oltási könyvet. A fenéket! Hétfőn felhívott az állatorvos, hogy vinni kell az csillámpónit megfigyelésre. Hiába a chip, hiába az oltás, a harapást követő 7. és 14. napon is be kell mutatni az állatot. Abban mondjuk van ráció, hogy az állatorvos tudja leolvasni a chipet, és a kórházi dolgozóknak lövésük sincs azokról a matricákról, amiket beragasztanak a könyvbe, de ennyire nem ér semmit az oltás?
A Palmers volt az fő úti cél. Sajnos semmi siker 🙁 Magamnak sem találtam semmit, és Cindynek sem találtunk valami aranyos kiegészítőt. Ellenben az üzlet melletti könyvesbolt kirakott standját már messziről kiszúrta. Tükröt szeretet volna vetetni magának, de amint már korábban írtam, ez a gyengéje lesz, lebeszélő üzemmódba kapcsoltam. Ha engedni kezdek, a világ minden tükrét felvásárolhatom majd. Ellenben kapott egy szép lovacskás ceruzát, amivel most is itt firkál mellettem. Még fejlődni kell az ákom-bákomig is, de az első pónikaparásos papírra olyan büszke vagyok, hogy ki is tettem a hűtőre.
A közeli park nem csak csodálatos, hanem királylányos!
Cindy vidáman lubickolt a virágokban.
Nagyon tetszettek neki az egzotikus hangulatú pálmák.
Megnéztük a kacsákat, megállapítpttuk, hogy egy királylány pont ilyen pavinonban kávézik reggelente, és Cindy, ahogy a csillámpónik szokták, rögtön pózolni kezdett egy ormon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: